A tájház Boldog falu lakóinak összefogásából, szülőfalujuk iránti szeretetből jött létre 1987-ben. Az ott élők saját erejükből hozták helyre a házat és adták össze a berendezését. A boldogiak ezzel a gyűjteménnyel őrzik a népművészetet, s mindazt a szépséget, amit nemzedékek egymás utáni sora alakított ki. A tájház műemlék jellegű épület. Az első szoba egyik gerendájába vésett felirat szerint 1871-ben épült. Az 1930-as években “korszerűsítették” a házat: ekkor építették a tornácot, a nádfedelet lecserélték cserépfedésre. Megszüntették a szabadkéményt és két “rindófnyi” (a kemence tüzelőnyílása ajtóval lezárva) megépítésével modernizálták a tüzelőberendezést. Ekkor cserélték ki az első szoba ablakait nagyobbra, míg a hátsó házban az eredeti nyílászárók maradtak. Az ablakok fehérre, a zsalugáterek és a szemöldökpárkány zöldre vannak festve egy kis piros csíkkal. Az épület tartófalai vályogból készültek. A tető kakasülős szerkezet, utcai homlokzatán deszkaoromzat, szív alakú fűrészelt nyílásokkal, középen kereszttel. A tornác fedélszerkezetét téglapillérek hordják. A fehérre meszelt ház alját körben 60 centis búzakék csík díszíti. Az oszlopfők nemzetiszínűre festettek.
A tornácról lépünk a konyhába, innen nyílik a két szoba. Az első szoba, a tisztaszoba, eredeti berendezéssel: vetett ágy, saroklóca asztallal, bölcső, búbos kemence (a Gyöngyösbokréta hatását tükröző színes virágú festéssel) és sublód, a szépen összehajtogatott ruhaneműkkel. A szobában található puhafa bútorokat helyi asztalos készítette.A bútorok jellegzetes alapszíne piros, lócáknál zöld kazettával. A két ablak között tükör, a falon körben szentképek láthatók. Az egész szobát zsúfolt, tarka díszítés jellemzi.
A hátsó szoba valamikor lakószoba volt. Általában az első szobában laktak a fiatalok, a hátsóban az öregek. A berendezés is öregesebb, szerényebb. Most itt található a “Bölcsőtől a sírig” viseletbemutató. Bábukon követhetjük végig a korosztályok és ünnepkörök szerint változó boldogi népviseletet.
A konyhából visszatérve a hambitra, majd a búzáskamrából átalakított konyhába lépünk. Itt különbözű rendeltetésű és korú bútorok kaptak helyet. Innen nyílik a vendégszoba, amely régen istálló volt. Most körben kanapé, a falon különböző anyagú és hímzésű fej-és vállkendők adják a berendezést. A szoba dísze a mézeskalácsból fűzött “cifrázott kalács”, melynek ládikójában foglal helyet a 12 kilós menyasszonykalács. A kalácsot a menyasszony keresztanyja készíttette el, a hérészmenetben vitték a vőlegényes házhoz, két órával a kikérést és a vőlegényes rokonság elvonulását követően. Kilépve a hambitusra a következő kis teremben Kunkovács László fotóművész állandó tárlata fogadja a látogatókat. Képein az ünnepeket és hétköznapokat egyaránt megörökítette. Az utolsó kis helyiségben, a szerszámosban, a különböző használati tárgyakat, munkaeszközöket mutatják be. Az udvar végébe kocsifészer van kialakítva.
2017-ben elnyerte Az év tájháza címet.
Tájházról készült videó:
